Énidő a természetben, hogyan tompítsuk a városi élet káros hatásait?

 Két és fél hetet töltöttem egy Balatoni falucskában, jórészt egyedül.

Most először tettem meg ezt, azonban itt megvilágosodtam. Rájöttem, hogy miért is olyan fontos ez nekünk, akik egy nagyvárosban élünk.

Főleg egy olyan érzékeny lénynek, mint én is vagyok. Sokan el sem tudják képzelni, hogy magukkal ennyi időt eltöltsenek, pedig annyira fontos lenne. Hogy miért?

Először is azért, mert túl vagyunk pörögve, a legtöbb ember annyira ettől stresszessé válik, hogy nem tud aludni, az elméje állandóan, pörög, kattog. Aki mostanában látta Bruce Lipton vagy Joe Dispenza videóit, az talán tudja már, hogy mit okozol ezzel magadnak? Ha nem is érzed, de ez állandó feszültséget generál a testedben, sejtjeidben. Ezt lehet, hogy nem is érzed, most még, az izmaid állandóan be lehetnek feszülve, kis szorongás érzés lehet. Addig nem is tudjuk, hogy mennyire vagyunk befeszülve, amíg nem próbálkozunk egy teljes ellazulással, relaxációval. 

Ez az állandó feszültség egy idő után valamilyen betegségben illetve korai öregedésben fog megnyilvánulni. A városi élet nem normális, bizonyos szinten ma már. Minden fel van gyorsulva és egész nap elektromos sugárzásban vagyunk, a telefonoktól, számítógépektől és az 5Gtől. Ez a test számára kutatók szerint olyan, mintha egy mikrohullámú sütőben ülnék. Szerinted ez mennyire jó a szerveidnek? 

De, hogy mi a megoldás? Ha nem is 2 és fél hétre, de időnként ki kell menni hosszabb időre a városból, legalább 1 hétre és töltődni a természet és az elemek energiájával. Az auránk tele van elektromos szennyeződéssel, blokkolva vannak a csakrák. Az egész szervezet nem működik normálisan és akkor ehhez még hozzáadjuk, hogy az is fontos, hogy mit eszel. Ha szemetet eszel, azzal tovább rontod a helyzetet. Csak szólok, az étel, amit a kiszállító cégek készítenek, az mindig egy nappal előbb készül el, annak már nincs tápértéke, még ha egészséges is. Tehát mindig friss ételt kéne enni, ami aznap készült, organikus alapanyagokból. 

Tudom, idő sincs, mindig mindenki rohan. Nincs idő emberi kapcsolatokra, leülni egy jót enni és beszélgetni, kapcsolódni, úgy igazán, anélkül, hogy közben ne a telefont csesztetnénk.  Szerintetek ez normális? 

Aki látta Bruce Lipton legutóbbi videóit, elmondja, hogy ez nem jóslat, de a mostani civilizáció ki fogja nyírni magát, vagyis össze fog omlani. Így nem lehet tovább élni, az ember megöli saját magát és a bolygót. Minden összeomlást egy káosz előz meg, a káosz már itt van a vírus formájában. Átalakulás történik globális szinten. Bruce szerint 15-20 év maximum és ennek a civilizációnak vége. 

Sokan fognak elmenni és akik itt maradnak és egy új civilizációt építenek, azok a kulturális kreatívok, olyanok, mint amilyen én is és valószínű, aki ezt a blogot olvassa, az szintén ide tartozik. Mi építjük az új jövőt. Arról nem beszél, hogy azután mi lesz. Én azt kaptam információban, hogy hova térünk vissza? A természet tiszteletéhez, az állatok tiszteletéhez, a bolygó tiszteletéhez. 

Az emberek megnyitják a szívüket és segítik egymást és nem eltaposni igyekeznek. Ehhez még sokat kell fejlődni, azonban efelé haladunk és én ezt szívből támogatom. 

Megosztom a fotókat, amiket az elvonulásom alatt készítettem. A föld, a víz, a nap, a szél, olyan szinten tisztított át, hogy bevallom nem szívesen jöttem vissza Budapestre. Azonban a jövőben jobban figyelek erre, hogy hogyan tartsam magam tisztán. Fontos! Nem csak nekem, hanem neked is, ha szeretnél egy boldog, egészséges és szép hosszú életet városlakóként. Fontos a jóga, a légzőgyakorlatok, a természet tisztító ereje. Itt jön be a só is, a tengerben, vagy egy sószobában. Olyan módon tisztít és gyógyít, mint semmi más.

Figyelj jobban magadra, a gyerekeidre, mert nem mindegy, hogy nekik milyen jövőt építünk.

Áldás Zia    

www.mudrazia.hu

Milyen hatása van a beteges függetlenségnek és mik a jelei?

Mostanában a könyvek ihletnek meg és az abban olvasottak. A legújabb Louise L. Hay: Az élet szeret téged című könyve. Hallottam arról és ismerem azt, amikor valaki betegesen fél a kapcsolatoktól és kapcsolat fóbiás, de itt olvastam először arról, hogy létezik egészséges és beteges függetlenség. 

"Az egészséges függetlenség egy kreatív erő, amely mindenen és mindenkin keresztül áramlik. Ez a kreatív erő az Egységből ered. Az egészséges függetlenség segít elfoglalni a helyed a kollektívában." Ezáltal áldottnak és szerethetőnek érzed magad. Vajon, hányan érzik ezt? Ahogy én is olvasom ezeket a sorokat, belém hasít, hogy most már egyre több olyan pillanat van az életemben, amikor áldottnak érzem magam és végtelen hálával telik meg a szívem. Legyen szó bármilyen apró dologról. Például, ha sietek valahova és mindenhol zöld lámpát kapok, vagy ha rám mosolyog a postán vagy a bevásárló helyen a pénztáros hölgy, vagy egy kisbaba. Most ebben a pillanatban is ahogy írok, érzem ezt a kreatív áramlást, minden sejtemben és a szívemben a szeretetet, ahogy összekapcsolódom azokkal, akik majd olvassák ezt az írást. Bízom benne, hogy tudok vele segíteni vagy vigaszt, reményt nyújtani.  

Mi a beteges függetlenség? "Definícióját tekintve a beteges függetlenség egy hiba. Elszigeteltségben élünk és így is látjuk magunkat. A beteges függetlenség nagyon magányos dolog. Az Egységen kívül helyez téged, egy olyan helyre, melyet akár pokolnak is hívhatnál. A beteges függetlenség mindenkitől elszakít, még saját magadtól is. Amint tudatosan megszakítod másokkal a kapcsolatot, elveszíted a kapcsolatot magaddal is. Az énérzeted darabokra hullik. Amikor a helyzet, már nagyon elfajul, már nem érzed a szívedet, fizikálisan leválsz a testedről, az elméd ellentmond saját magának és már abban sem vagy biztos, hogy van-e lelked." 

Hogy mitől alakul ki a beteges függetlenség? Egy sérüléstől, amit cipelsz magaddal, akár gyerekkorod óta és ott dédelgetsz a szíved mélyén. Tudatosan, vagy tudattalanul. A sérülés hatására páncélt növesztesz, azért, hogy az megvédjen a további sérülésektől. Ezzel azonban kirekeszted a külvilágot és mindent mást. Magadra maradsz a sérüléssel és lehet, hogy mélységesen sajnálod is magad közben. Én ezt úgy életem meg, hogy azt éreztem, senki sem szeret és nem értenek meg. A gondolatainkkal teremtve, ezt meg is teremtettem. Olyan embereket, hívtam be az életembe tudat alatt, akik megpróbálták bebizonyítani, hogy nem vagyok szerethető és értékes, engem nem lehet megérteni. A beteges függetlenségben az ember azt hiszi, hogy egyedül van és mindent neki egyedül kell megoldania, ezért még ha érkezne is segítség, nem látja, vagy nem tudja elfogadni azt. 

Ezért is lehet az, hogy annyi ember manapság, elkülönülve, megtörve, otthon ül, vagy a telefonját babrálja. És egy virtuális teret hasznával, próbál kapcsolatot létesíteni, ami nem a valóság. Vagy olyan valakibe szeret bele, aki nem elérhető számára, mert foglalt, vagy más miatt képtelen a kapcsolódásra. Nem merünk kilépni a falaink mögül és ismerkedni és megnyílni szívből, őszintén a másiknak. A beteges függetlenség blokkolja a szeretetet. Ha nincs szeretet, akkor helyette félelem van, ami megbénít. Azonban ez az út vége, mivel akadályoz a fejlődésben és a növekedésben. 

Az elmúlt hónapokban, még mielőtt ezt a könyvet elolvastam, már elkezdtem lerobbantani a páncélom és kibújni a csigaházamból. Visszataláltam önmagamhoz és a szeretethez, és ezzel újabb 10 kiló túlsúlyt engedtem el. Még új ez a tapasztalás, azonban nagyon élvezem. Egyre bátrabbá váltam és kezdtem el kapcsolódni idegen emberekhez is. Mindenkiben meglátom a tökéletlensége mellett, a szépet, a jót. Régen ez nem így volt. És ennek hatására, az emberek is másképp viselkednek velem, mindenki kedves. A félelem az elméből születik, ami minden ismeretlentől fél. A félelem illúzióit lerombolva, csodákra leltem és egy új életre. Hálás vagyok ennek a könyvnek, ami főleg gyakorlati. Sokat segít abban, hogy tovább haladjak ebben az új tapasztalásban a szeretet útján. 

Mivel ismerem az embereket, tudom, hogy egyedül csak nagy elszántság árán állunk neki, mindennapi lelki gyakorlatoknak, ezért szeretnék a könyv gyakorlataiból is merítve és saját meditációk létrehozásával egy csoportot megalkotni, ami abban segít, hogy te is szétzúzd a félelem falait, a páncélod és elengedd a beteges függetlenséget. Szeretnél egy új életet, jobb kapcsolatokat, elhinni azt, hogy te is szerethető vagy? Akkor hamarosan találkozunk.

Namaste Zia

Iratkozz fel a hírlevélre, ha szeretnél tudni az új programjaimról: 

www.istarkapuja.com               

Miért van annyi magányos ember a világon?

Külön, külön kis szigetekként éljük az életünket. Olyanokká váltunk, mint a magányos hajótöröttek, akik bezárkóztak a saját világukba. Még ha látszólag az internet össze is köt minket, sokszor ezek a kapcsolatok felületesek.

Azt vettem észre, hogy az emberek legtöbbje nem mer mélyen kapcsolódni egy másik emberrel. Olyan, mintha ezt a képességünket elfelejtettük volna. Látom, ahogy családok egy étteremben ülnek egymás mellett és mindenki a saját telefonját nyomkodja, nem kommunikálnak egymással. 

A hyperérzékenységem miatt sokáig én is védekeztem az emberek ellen. Vannak olyan emberek, akikkel nem tudok mit kezdeni. Értem, a problémáikat, látom a szenvedésüket, azonban mivel teljesen más szinten vagyok, nem tudok és nem is akarok azonosulni velük. Ők pedig nem értik, hogy én mitől vagyok boldog. Vagy maximum elkezdenek irigykedni és azt gondolják, hogy nekem nincsenek problémáim. És problémáim már valóban nincsenek. Mivel nem gyártom őket és nem problémaként kezelem őket. Hanem feladatként. 

Tavaly Olaszországba jártam Damanhurba, egy spirituális közösségbe. Ahol csodákat tapasztaltam meg. Idén eljött egy hölgy, aki szinte a hely alapítása óta (1975) ott él. És arról mesélt, hogy milyen az élet ebben a közösségben. Az első és legfontosabb "hitvallásuk", hogy folyamatosan fejlesszék önmagukat, megismerjék önmagukat, és a képességeiket. Ha a közösségben valakivel konfliktusba kerülnek, akkor azt tudatosan kezelik, szembe néznek vele, felelősséget vállalnak és nem futnak el. Rákérdeztünk, hogy hogy működik ott 1 párkapcsolat. Számomra ez volt a legnagyobb tanítás, ami elhangzott. Ha a közösségen belül 2 ember összejön, akkor a közösség előtt "ki kell nyilvánítsák", hogy ők egy pár. Valamint 1 egyéves tervet kell készíteniük, hogy mint pár, hogyan fognak ők egymás életéhez hozzájárulni és a közösség életéhez. Amikor lejár az 1 év, akkor be "kell" számoljanak arról, hogy mennyire volt sikeres a terv. Ha nem volt az, mi az ami miatt nem tudott megvalósulni.

Ez kissé talán erősen hangzik, azonban azért jó, mert így a pár, tudja, hogy hova tart. Együtt, mit szeretnének létrehozni és ahogy megismerik egymást, jobban tudják kezelni a felmerülő kihívásokat. Vannak közös célok, amik összekovácsolnak, megtanulnak egymással közösen alkotni valamit. Egy nagy csapaton belül, mint egy kis csapat. Valójában erre jöttem rá, hogy mivel az emberek legtöbbje magát sem ismeri, szereti, nem fogadja el, ezért nem tudja a többit sem. Hogyan is működhetne, így ebben az őrült világban egy kapcsolat? A mi világunkban 2 ember összejön, mert vagy a kémia vagy a szív hozza össze őket. Azonban fogalmuk sincs arról, hogy onnantól fogva, hogyan tovább?

Ebben látom a megoldást a jövőben, hogy az önismeret mindennél fontosabb. Ha nincs magamról egy reális kép, hogy ki vagyok, milyen erősségeim vannak, mik a gyengéim, amiken javítani kell akkor nem tudok boldogulni. Sem a munkában, sem a kapcsolataimban. Szeretnék 1 olyan önismereti kört létrehozni a jövőben, ami ebben segít, férfiaknak, nőknek, pároknak, egyedülállóknak egyaránt. Az egészséges önkép, énkép, önszeretet, elfogadás fontos. Különben tovább úszkálunk az élet óceánján kis különálló szigetenként és így is távozunk. 

Programjaimról híreket itt tudsz kapni és feliratkozni: 

www.istarkapuja.com

Namaste Zia     

Új energiás férfi és női szerepek

Lassan kezdenek a szerepek helyre állni. Még talán fizikai síkon nem annyira látszik, azonban energetikailag már történik. Mindkét fél belefáradt a harcokba és lassan rájövünk, hogy hogyan tudunk együtt működni. Valamint arra, hogy sokkal jobb együtt, mint egymás nélkül. Nekünk nőknek, ugyanannyira "szükségünk" van a férfira, mint a férfiaknak ránk nőkre. 

Az új tudatosságban felismerjük a játszmáinkat, már az előtt vagy közben, miközben játsszuk és azonnal felülírjuk. Magamon tapasztalom a legnagyobb változást a férfiakat illetően. Mindaz, mi régen felzaklatott, ma már nem bánt. Vagy, ami miatt, bezárkóztam hónapokra és sírtam volna, hogy bezzeg megint bántottak, azon maximum egy nap alatt túl vagyok. 

A férfiak belátják, hogy nem férfiatlan dolog, ha ők is kiveszik a részüket a gyermek nevelésből és egyre jobban látják és értékelik, hogy mi nők mennyit dolgozunk. Elkezdenek segíteni és kivenni a részüket a házimunkából is, rájöve, hogy ez szintén nem férfiatlan dolog. Mi nők pedig sokkal türelmesebbé válunk abban, ahogy a férfi felé fordulunk. Amikor látjuk, hogy a férfi, igyekezvén a családjának megadni mindent, fáradt, és úgy érzi nagy rajta a súly. Nőként elkezdünk újra bízni a férfiban és megnyílni nekik, annál is jobban, mint, valaha tettük. Többé nem hibáztatjuk őket, azért, amit a múltban tettek, amikor a patriarchátussal átvették az uralmat.

Végre elkezdünk valóban lélekben is közeledni egymás felé és képessé válunk, őszintén és tisztán kommunikálni egymással. Sokszor ez a kommunikáció nem is hangok útján történik, hanem a 2 lélek kezd el beszélni egymáshoz. Elmesélik a történetüket, felismerik a másik nagy fájdalmait és hogy milyen hosszú utat tett meg idáig. Hogy végre egymásra találjunk. És onnantól fogva együtt fejlődnek, csupán másképp, mint, ahogy ezt eddig gondoltuk nőként. Meg kell adjuk a férfinak a lehetőséget, hogy a saját fejlődési útját válassza, és bízni benne.   

Tudom, hogy még sokan, ahogy én is keresik a társukat, akivel ez megtörténhet. Azonban, egyre több üzenetet kapok, hogy már nagyon nagyon közel van az idő. Ha az idei évben nem tud megtörténni, a jövő év, még inkább támogató lesz ebben. A találkozások egyre nagyobb számban történnek meg és végtelenül természetesen és egyszerűen. Egyszer csak ott lesz, mintha mindig is ott lett volna. Ne add fel a reményt. Amit azonban tehetsz addig is, hogy a saját lelked felkészíted erre a találkozóra és ünneplőbe öltözteted. Megszabadulsz a még meglévő régi mintáktól.

Ebben segít a pénteki meditáció is, illetve az egyéni kezelések is. Ahova örömmel várlak: www.istarkapuja.com vagy iratkozz fel a hírlevélre és vedd igénybe az ajándékot, ami a feliratkozóknak jár.

Duálpár, Ikerláng, Lélektárs, mi a jó nekem?

Sokáig én is feltettem magamnak ezt a kérdést. Mivel nem szerettem volna több csalódást az életemben. És végül egy könyvben leltem meg azt a választ, amit én igaznak érzek. Kb. 1 hónappal ezelőtt járt itt az igazi Kryon közvetítő Lee Carol és megvettem az új Kryon könyvet, a címe: Feltárul az emberi lélek. 

Ebből idézek, amit Kryon közvetített: "Néhányan figyeltek, kerestek, és remélitek, hogy egy nap az ikerlángotok besétál az életetekbe. Egy nap a lélektársatok, akiről tudjátok, hogy létezik valahol, visszatér hozzátok. Bárcsak tudnátok, hogy ez mit is jelent! Az az igazság, hogy nem egy másik emberi Lényt vártok ám, kedveseim, hanem a multidimenzionális részeitek visszatérésére vártok, hogy azok egyesüljenek a 4D-s részetekkel. Érzitek a vágyakozást és a szeretetet és annyira akarjátok ezt a kapcsolódást. Mi pedig itt és most elmondjuk nektek, hogy saját magatok részeinek az egyesülésére vágytok. És most abban az új energiában vagytok, amely ezt az újraegyesülést támogatja. Ez az újraegyesülés olyan nagyszabású, hogy a részeitek multidimenzionális módon tudják megérinteni egymást. Üdvözlik egymást, és azt mondják, hogy "Ideje volt rálelnünk az önértékünkre. Ideje volt beleszeretnünk önmagunkba. Ideje, hogy kihúzva magunkat elégedetten, bőségben járjuk a Földet és büszkék legyünk arra, hogy együtt vagyunk." Erről szól az az érzés. Az életetek szerelme utáni vágyakozás gyakran az az iránti vágy, hogy a saját szétszóródott részeitekkel összekapcsolódjatok. 

Számomra ez azt jelenti, hogy fontos, hogy előbb ráleljünk saját részeinkre. Egyesüljünk velük és ezáltal válunk képessé arra, hogy egy olyan kapcsolatot alakítsunk ki azzal a férfival, vagy nővel, akivel találkozunk. Ami sokkal magasabb tudatosságú, mint amit az emberek párkapcsolatként, főleg drámaként működtetnek. Amit a legtöbben működtetni próbálnak a mai világba, az nem kapcsolat és főleg nem párkapcsolat. Folyamatosan bántják egymást, nem figyelnek a másikra, és játszmákat játszanak. Ez azért van, mert nem ismernek mást. 

A jóga számomra sokkal nagyobb önismeretet adott, mint előtte bármi más. Kitágultak az érzékeléseim és képes vagyok meglátni, a cselekedetek mögötti mintákat. Másoljuk a mintákat, amit az ősanyáinktól és ősapáinktól hoztunk és nem beszélve az előző életek mintáiról. Mindezek ott vannak belekódolva a DNSbe és sejtjeinkbe. Amíg nem ismered fel, hogy a minták dolgoznak benned és te csak mint egy bábú reagálsz, addig újra és újra ugyanazt a történetet fogod lejátszani az életed színpadán. Amint ezeket felismerjük és átírjuk, megváltozol és ezáltal tud megváltozni a történted. 

Pontosan azt a társat kapod, ahol te "rezegsz", ahol a tudatosságod van. Ez már egy kis fizika, azonban egyszerű. Az aurád, tested, rezgéseket bocsát ki, annak megfelelően, ami benned van. És erre a rezgésre hívod be életedbe a különféle embereket, helyzeteket. Szeretnél egy teljesen új minőségű társat meghívni magadhoz? Akkor ennyire egyszerű, fel kell emelned a rezgéseidet. Ha ő is hasonló tudatossági szinten és rezgésen van, akkor érezheted, úgy, hogy ő a lélektársad, mert könnyen megértitek és elfogadjátok egymást. Többek között erről is szól, a jövő pénteki szer-elem meditációs este. Amire örömmel várlak.

Namaste Zia

Pénz a párkapcsolatokban

A pénz energia csupán. Mégis itt Magyarországon a pénz, mint téma rendkívül súlyossá vált. A párkapcsolat sem annyira könnyű és ez a kettő téma így együtt sok energiát felhoz és hitrendszert a kollektív tudatból. 

A kérdés, hogy mennyire fontos a pénz a szerelemben? A válasz, semennyire. Amikor szerelmesek vagyunk, nem érdekes, hogy a másiknak mennyi pénz van a bankszámláján, mit tudott eddig megteremteni. Egyszerűen csak elborít minket a mámorító érzés és szárnyalunk, nem gondolunk a holnapra. Csak a jelen van. A mindent beborító, hatalmas szeretet, szerelem energia, ami mindent felül ír. Az elme józan és racionális szavait is. 

Majd amikor jön a közös jövő építése, az összeköltözés és ezzel együtt a kérdés, hogy közös vagy külön kassza. Akkor a rózsaszín szemüveg lekerül. Ha addig nem volt érdekes számodra, hogy a párod mennyi pénzt keres, mit tudott eddig elérni az életben, itt elkezd előjönni. Ez a kérdés életszakaszonként más és más. 

Az örök kérdés. A férfi ugyebár a teremtő? Ha egy férfi 35 éves koráig nem tudott magának semmit felépíteni, elérni az életben, megvalósítani, akkor működik-e az ő teremtő ereje? És ha az ha ő nem tudott semmit összehozni, felépíteni, elérni, akkor ő kevesebbet ér, mint a többi férfi? Egy huszonéves, most induló az élet útján, nála még rendben van, hogy próbálgatja a szárnyait, a teremtő erejét. Egy harminc év fölötti férfi, már jó ha fel tud valamit mutatni. Ez vajon egy nő részéről elvárás? 

Saját életemből tapasztalva a nagy szerelmeim közül harmincas éveim fölött volt legalább egy autója, vagy egy kis lakása. A pénz még így is sokszor feljött, mint súlyos téma, főleg azokban az időkben, amikor nekem minimális bevételem volt. Nem tudtunk eljárni nyaralni, kikapcsolódni, kielégíteni az igényeinket. A legtöbb pár életében a veszekedés, vita, konfliktus a pénzhez köthető. Leginkább a pénz hiányához. Ma megfordult a világ és a nők legtöbbje is már el tud helyezkedni olyan állásban, ahol jóval többet keres, mint a férfi. Vajon, hány olyan férfi van, aki nem érzi ettől magát kevesebbnek? Vagy egy nő akkor is fel tud nézni a férfira, ha ő viszi haza a nagyobb fizetést? 

Nagy a kavarodás ebben a témában. Mivel több évszázados kollektív tudat és viselkedési minta súlya nyomja. Csak ha arra gondolunk, hogy évekig a nők valóban nem dolgoztak, eltartottak voltak. Vagy volt idő, amikor a házasság valóban szerződés volt és sokszor 2 ország egyesült, vagy 2 birodalom. A nő itt leginkább "árucikk" volt. Mélyen belénk van vésve az nőként, hogy a férfi a teremtő és ő adja a biztonságot. Azonban a mai férfiak számára ez rendkívül nyomasztóvá vált. Egyrészt a házasságok legtöbbje felbomlik. A férfi vagy nő, mindazt amije volt, elveszti és szinte a nulláról kell újra kezdenie. A nők igényei és elvárásai megnőtt. Ma már ha egy nő elmegy szülni és kiesik az ő fizetése az igencsak meglátszik a családi költségvetésben és teher lehet, főleg így, hogy plusz egy fővel nőtt a család. 

Hogy mi lehet a megoldás, ami végre leveszi a terhet mind a nőkről, mind a férfiakról a pénz terén? Úgy érzem, hogy a közös felelősségvállalás és a tudatosság a pénzhez való viszonyunkkal a kapcsolatban. Ha úgy alakul, hogy a nő keresi a több pénzt, akkor az legyen elfogadott és ne borítsa fel a szerepeket a családban. A közös jövő építésében együtt vegyük ki a részünket és mellette figyeljünk arra, hogy az egyensúlyt is megőrizzük a munka és pihenés időszakában. Fontos az egymásra figyelés és együtt töltött minőségi idő. Ha babavárásra készülünk, akkor az arra való tudatos felkészülés minden szempontból, anyagilag is. Soha ne hibáztassuk a másikat, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok és a felmerülő kihívásokat együtt oldjuk meg. Nincs olyan "probléma", amit ne lehetne megoldani.  

Namaste Zita

Hírlevélre való feliratkozás: www.istarkapuja.com       

Fontos a vonzó test?

Ahogy haladunk a korral a testünk változik. Amíg a húszas éveimet éltem, karcsú derékkal, hosszú, formás combokkal rendelkeztem. A házasságom, ahogy kezdett hanyatlani, úgy hízott a testem. Mivel mindazt, amit a férjemtől nem kaptam meg érzelmileg azt, evéssel pótoltam. 

Amikor elváltam visszafogytam. Majd a következő kapcsolatomban, (ami kb. 1 év után kezdett hanyatlani) újra az érzelmi zabálást választottam (nem tudatosan). Akkor még nem ismeretem fel ezt a visszatérő mintát. Sok nő választja, hogy az érzelmeket evéssel pótolja, vagy nyomja el. Ahogy "elindultam" a spirituális úton és önmagam felfedezésével a külsőm megint változott. Újra visszafogytam és behoztam az életembe a táncot. Mi nők ősidők óta az érzelmeinket, életünk történeteit táncokon keresztül fejeztük ki. Vagy ha csábítani szerettünk volna, kifinomult, csábos, sejtelmes mozdulatokkal hódítottuk meg a férfi szívét. 

Eljött egy időszak az életemben, amikor nagyon mélyen a tudatosság emelésébe vetettem bele magam és teljesen elfeledkeztem a testemről. A Szellemi fejlődést sokkal többre tartottam, mint a fizikait. Keveset mozogtam, enni viszont ugyanannyit ettem. A testem elkezdett iszonyatosan hízni, próbált jelezni, hogy nem jó az irány. Mire észre vettem kb. 20 kiló túlsúly rakódott rám. Igyekeztem nem bántani magam, hanem minden erőt bevetve megtalálni azt a módszert, amivel újra vonzóvá tehetem magam. A fogyókúrát elvetettem, mivel minden ami lemondással jár, az feszültséget keltett bennem. Ekkor mentem el egy 21 napos fénytáplálkozásra. Aminek az élményeit egy korábbi blogban meg is írtam. Nem fogyni akartam, hanem visszatérni önmagamhoz, a testemmel való kapcsolathoz. 

A 21 nap alatt sok felismerés született meg bennem. Előtte iratkoztam be egy komoly jógaiskolába, oktatónak. Amit (akkor még) nem azért szerettem volna elvégezni, hogy oktassak, hanem, hogy a testem egészségesebbé tegyem. Végül valóban ez segített. A jóga több mint mozgás. Tudatossá tesz a testtel (és az egész élettel kapcsolatosan) és erősíti a testtel való kapcsolatot, fiatalít kívül, belül és rugalmassá tesz. Sok választ kaptam arra, hogy miért is fontos, hogy törődjünk a testünkkel. Amit sokan követnek el "hibaként" a spirituális úton, az az, hogy a testet alacsonyabb rendűnek ítélik, mint a Szellemet vagy a Lelket. Pedig egészséges test nélkül, nem tudsz valódi Szellemi fejlődést elérni. És attól, hogy valaki sovány, még nem biztos, hogy egészséges a teste. 

Hogy miért fontos az egészséges vonzó test? Mert egészen más a kisugárzása. Ha valaki jól érzi magát a bőrében, azt lehet érezni. Ez nem azt jelenti, hogy a média által tökéletesnek ítélt testtel rendelkezzen. Mindenki más típus és mást jelent neki a tökéletes test. Én például szeretem a gömbölyded formáimat és el sem tudnám magam képzelni csont soványan, de nem is vagyok az a típus. Találd meg, hogy te hogy érzed magad otthon a testedben? Mitől vonzó számodra a tested? Mitől érzed magad szexinek, vonzónak, mi a szexepiled? 

Az is fontos, hogy megtaláljuk a nekünk legmegfelelőbb mozgásformát. Ez lehet a jóga, de bármi más, amit a testünk örömmel végez. Akár ez lehet többféle tevékenység is. A lényeg, hogy mozogj! Az ápoltság és igényesség nem mindig pénz kérdése. Lehet, hogy kevésebb ruhád van, de amik vannak olyan darabok legyenek, amiben vonzónak érzed magad. Nőként mindig kritizálunk magunkon valamit. Ha nem találod meg magadon, ami benned szép, ami téged egyedivé tesz, akkor nehéz magad mások számára megláttatni. Találd meg, hogy mi az rajtad, ami valóban szép és szeresd azokat a testrészeid is, amiket kevésbé találtál eddig vonzónak. Amikor magadhoz tudod ölelni minden porcikádat, bírálat nélkül és elfogadod magad, azt mások is észre veszik. Az egész kisugárzásod megváltozik. Akkor tudsz valóban mások számára is vonzó lenni és felkelteni akár a másik nem figyelmét. Teljesen mindegy, hogy hány éves vagy. Egy vonzó testtel és lélekkel sokkal könnyebben alakítasz ki bármilyen emberi kapcsolatot.  

Tedd magad vonzóvá, ha kedvet kaptál, próbáld ki a jógát velem. 

Namaste Zia

www.istarkapuja.com